Angyalkáim

Ajánlott levelet vettem át a postán. Nem az enyém volt, Rebekának küldték (meglepően gyorsan) a taj-kártyáját. A postás néni komolyan, némi félmosollyal nézett rám:
– A hölgyek önnek ki?
Kikerekedett a szemem, nem értettem. Már egy kelet-európai kibuc sejlett fel lelki szemeim előtt, amikor felfogtam, hogy lányom van és ő lehet a "hölgyek" másik tagja.
– A lányaim – mondtam diadalmas mosollyal, majd felfogtam hogy ez hülyeség. A néni is furán nézett, hiszen a két családi név nem volt azonos. De látott ő már karón varjút, így napirendre is tért volna felette, de én azonnal javítottam, hogy lássa, nem vagyok teljesen hülye:
– A feleségeim!
Többet nem kérdezett. "Ez is egy kispapa, meg van kergülve az agya." – gondolhatta és kiadta a borítékot, gondosan vigyázva, hogy mindent jó helyre írok-e alá.