2014. július 28., hétfő

Jöhet haza a csipet csapat!

Szóljanak a fanfárok, harsogjanak a harsonák, jöttök haza! De apa se tétlenkedett ám ennek örömére!

Kiporszívóztam!
Határozottan állíthatom, hogy a por egy határozott százaléka a porszívóba diffundált. Amit levertem, az már nem kell. Vagy pótolható. A sors tudja mit csinál. Nyugi, semmi lényeges. Azt is rég tudom, hogy parketta felporszívózása után ne essek neki azonnal a kanapé kárpitjának. Szóval minden rendben!

Fel is mostam!
Vagy valami olyasmi. A piros vödörszerű izébe engedtem vizet és öntöttem bele olyat, amit te szoktál. Te nem ennyit szoktál, mert sose habzott ennyire. De megoldottam. Kémiából jó voltam. (sose buktam meg) Teleengedtem a vödröt a kádban vízzel, így a hígítás százaléka a kétharmadával emelkedett. Már csak ki kellett önteni a víz kétharmadát is és kész is voltam. A tudomány a jó barátom. A felmosót is megismertem, persze ebben sokat segített az a tény, hogy benne volt a vödörben.
Azért sokat tanultam közben. Például azt, hogy nem azért bugyborékoltatod ilyen sűrűn a felmosót a vízben, hogy én a Forma1 alatt is halljam, hogy csinálod. Gyorsan felmostam újra a konyhát sűrűbb öblögetéssel és minden hátrahagyott szösz eltűnt.
Azt is megjegyzem mostantól, hogy izomból átlökni a felmosóvödröt az folyosó másik végére, az álmoskönyv szerint sok víz felitatását jelenti.
Végre hasznát vettem a stratégiai játékokon szerzett tapasztalataimnak is. Csak kétszer zártam körbe magam felmosás közben és mindkétszer megtaláltam a leglogikusabb kiutat!

Elmosogattam!
Mondjuk ezt úgyis megtettem minden nap, mert még agglegénykoromból rémlett, hogy 10 piszkos tányért sokkal rosszabb elmosogatni másfél hét után, mint egyet esténként. Kidobtam a kenyérhéjat is, amit nem volt lelkierőm likvidálni előtte. Egyébként nem is értem. Az ilyesmi eddig mindig olyan gyorsan felszívódott, ha ott felejtettem. Biztos most rossz péknél vásároltam.
A virsli már majdnem elfogyott. De már tudományos pontossággal tudom, hogy mennyi idő alatt olvasztja ki és mennyi idő alatt főzi meg a mikró. Azért, ha te csinálod, akkor sokkal finomabb. Persze más a technikád is, de ki érti ezeket a bonyolult tűzhelyeket. Nem találtam róla semmit az okostelefonomban, de képzeld van egy új játék, majd megmutatom, zsenális. :-)

Szóval minden rendben van, jöhettek haza, minden úgy van, ahogy hagytátok. Mondjuk szó szerint, mert én nem nyúltam a plüssökhöz. Nem akartam felborítani semmilyen rendet, amíg nem látom át.

Igazából egy dolog zavar egy kicsit, ami a porszívózás közben merült fel bennem, ahogy elmentem mellettük: Kicsim, a virágokat nem kellett volna locsolni...?

2014. július 24., csütörtök

Kétharmadjaim

Vége a munkának, hazaérek. Belépek az ajtón, villany fel, redőnyök fel. Leülök. Zavaró csend. Felkelek. Kimegyek a konyhába és forralok vizet egy hamarkávénak. Jé, milyen szép rend van. Ja, nem. Mindennek hiányzik a kétharmada.
Kész a kávé. Elrakom a második bögrét. Hol van Rebus kajáscumisa? Gyorsan elmosogatom. Ja, nincs itt. Az is nyaral a kislányommal és az édesanyjával vidéken. Jól vannak, imádom őket, ők is imádnak, csak nekem dolgoznom kell itthon.
Szeretem a technikát. Így kapok napi képeket róluk, meg videotelefonálunk. Rebeka még nem teljesen érti a 2D apát, de amikor elkezdem énekelni a fürgerókalábakat felderül az arca. Apánakmosolyt kapok. A "jön Vuknál" furán csuklik el a hangom, de hálistennek nem veszik észre. Azért jó, hogy nem full HD még a facetime.
Most már egész este vigyorgok.
Nehezen alszom el, nem szuszognak itt, mint fél éve (hat éve) minden nap. Bele kell hozzá ájulni valami filmbe vagy sorozatba. 3-as felett már zavaróan hangosnak érzem. (Régen 7 alatt nem hallottam mit mondanak.)
Ők az én kétharmadjaim.
Megrögzött, javíthatatlan családapa lettem...


2014. július 7., hétfő