Hiányzol...

– Hiányzol!…

…

– Hallod?!

…

– Hiányzol!!!

Csak a fejemben ordítok, nem akarok senkit megijeszteni.

Esti idill. A családom látom, a két szerelmem: Orsi és a kislányunk Rebeka. Mosolygás, gőgicsélés. Öröm nézni. Mellettük ülök a kanapén és mosolygok én is. Rebeka most anyukája vállán keresztül az üres székre néz, ahol én szoktam ülni, ha dolgozom. Nevet. Lát valakit, aki bohóckodik neki. Nem kell hátranéznem, hogy tudjam, ki az.

Hiányzol. Annyira eldicsekednék minden napommal. Ma újra azt érzem, mint amikor elmentél. Hívnálak minden nap. Elmesélni, hogy milyen az unokád, ez az édes kicsilány. 

Annyira beszélgetnék veled csendes estéken arról, amit annak idején elmulasztottunk. Annak idején nem beszélgettünk róla, hogy én milyen voltam ilyen kicsinek. Vagy arról, hogy mit éreztél, mit éreztetek amíg felnőttem a szemetek előtt? Vajon ti is ennyire vártatok engem és ennyire örültetek? Én is harc és öröm voltam minden nap. Buktam sokat? Sírtam sokat? És ennek ellenére másnap ti is mindig csak a jóra emlékeztetek igazán? Mennyire hasonlít rám a kislányom?

Én is mindig erőt adtam minden mosolyommal? Apa is várt minden minden estét és örömmel ébredt minden reggel, hogy lásson titeket? Ő is szerette az illatomat, még akkor is ha épp kakiltam? Sokszor tisztába tett, fürdetett?

Mit énekeltetek nekem, mit meséltetek? Apa is elsorolta esténként a napját, amit én áhítattal, tágra nyílt szemmel és szájjal hallgattam? Volt kedvenc mesém vagy egy dal, amit ha felismertem örömmel teli mosollyal jutalmaztam? Nekem is a Vuk volt a favorit, mint Rebekának? 

Emlékszem egy dalra, amit apa énekelt minden reggel, amikor kakaóval vagy macis kávéval ébresztett: "Jó reggelt itt a tej, öltözködni kell…". Sokáig nem tudtam a teljes szövegét és azt se, hogy apa honnan ismerte. Ma már tudom. Orsi találta meg nekem, pedig én is sokszor keresgéltem a neten. Leírom és megtanulom. Rebuska is erre fog ébredni.

Irigylek mindenkit, akinek megadatott, hogy elbeszélgessen ezekről a dolgokról a szüleivel. Nem is sejtik milyen szerencsések. Nagyon nagy dolog, ha generációk adnak egymásnak erőt és életet. A szüleink (akik már nagyszülők) tapasztalatát, történeteit nem pótolhatja semmi. Szerencsére Orsi Mamuskája itt van nekünk.

Te is itt vagy. Minden amit tanítottál, amit meséltél tovább él bennem. Itt vagy nekünk. Rebeka tudni fogja ki vagy. Mesélek neki rólad. 

Olyan nincs, hogy ne ismerje meg a tündérnagymamáját…