Anyák napja

Negyedik nap reggelre már nem volt semmi bajom. Így visszagondolva már az előző esti hőemelkedésem is teljesen elmúlhatott.
Mikor anyu reggel bejött, én jó nagyokat és keserveseket nyögtem, de én is éreztem, hogy Oscart már nem kapnék az alakításért.
– Hogy vagy kisfiam? – kérdezte és megsimogatta az arcom.
– Jajj, hát még gyenge vagyok anya… – mondtam elfúló hangon.
– Gyógyulj Zolikám… - mondta, majd minden előzmény nélkül finoman megpuszilta a homlokom, de olyan hirtelen, hogy esélyem se volt elhúzni a fejem.
Tudni kell, hogy anya homlokpuszija mindig tizedre pontos hőmérőnek bizonyult.
– Mit kérsz kisfiam? Fáj még a torkod?
– Még fáj... – krákogtam, bár pontosan éreztem, hogy a tegnap esti fájdalmas gumó a torkomban ma reggelre finom homokszemekké szelídült. Ilyen „torokfájással“ akár felelni is lehetett volna az aznapi magyar órán.
– Egy forró maciskávé jólesne – döntöttem elhaló hangon, arra természetesen ügyelve, hogy a maciskávé jól érthető maradjon.
– Hozom, pihenj.
Ez így ment egész nap. Én az ágyban dőzsöltem és rendszeres időközönként kaptam mosolyt, simogatást, teát vagy tejeskávét. Reggelire bundás kenyér teával, délben túrós tészta sok sok szalonnadarabbal és ipari mennyiségű tejfellel, estére tejbegríz. Mintha én magam írtam volna az aznapi étlapot.
Ma már nem aludtam át a napot. Olvastam, olvastam és olvastam. Anyu szólt, amikor a Keménykalap és krumpliorr, majd délután a Vakáció a halott utcában kezdődött. Arra az időre mindig fészket rakott nekem a nagyszobában, tej és csoki is került, hogy aztán mikor vége, mosolyogva tereljen vissza a szobámba.
Este azért előkerült a lázmérő és megállapítottuk, hogy egészséges vagyok, de milyen isteni szerencse, hogy holnap már szombat van, így indulhatunk Madarasra Keresztanyáékhoz.
– Szép álmokat kisfiam. – míg anyu kifelé tartott  a szobából, apu árnyékát láttam az ajtóban. Anyu az árnyék felé mosolyogva mondta: – Már jól van, csak még egy kis anya kellett neki.

Mosoly mindenkinek

Ne bánkódjon senki, mindjárt vége a heti robotnak.

Addig is egy mosoly Rebustól. Engem mindig azonnal feltölt. Persze én naponta kapok belőle. Szerencsés vagyok, vagy szerencsés vagyok?

Alszik már a csepp jány?

Miért aludna, amikor annyi új, izgalmas kaland várja a vidéki rezidencián?
Mindenki örömmel, szeretettel és végtelen türelemmel fogadta a kisasszonyt, így mindig volt, aki foglalkozzon vele. Cserébe Rebeka is jobban kieresztette a hangját és azóta is örömmel mesél el mindent anyának vagy apának.
Persze aztán anya és apa hosszabban is kell altasson, mert egy három hónapos csepp kiscsaj felpörgetett buksiját csak háromszor annyi ének és simogatás tudja leállítani.

A sok friss levegőtől kipirulva, élményekkel teletöltve, nagyon fáradtan értünk haza.

Köszönjük Jászkisér, nemsokára újra megyünk!

Gyűjtjük a km-t.

Keleti kényelem

Kaja utáni csendélet

Plüssök ide!

Aki azt gondolja, hogy az alábbi képsorozat egy plüssdobálós csata eredménye, vagy hogy úgy neveljük a lányunkat, hogy ha rossz, akkor plüssállatok alá temetjük, az téved. Rebeka ezt az állapotot fél perc alatt prezentálta (amíg Orsi kivitte a cumisüveget a konyhába) úgy, hogy előtte az összes állat körülötte üldögélt és rá figyelt. A feje alatti pelus is szépen a feje alatt pihent, gyönyörűen kiterítve. A cumi a szájában volt.

Az tény, hogy így a pink tehén már a teremtő sarokba került, a tűz és a föld közé. A nyúl pedig a fa sarokból átnyúl a jing-jang középpontba, de hogy a cumi miért jobb a fém és a föld közötti születés saroknál, arra a kisasszony nem tudott igazán meggyőző választ adni. Tanulni kell még ezt a Feng Shuit, de egy három hónaposhoz képest, jó eredmény.

Az Első Sikítós Hiszti

Ezen is túl vagyunk.
A kisasszony olyan váratlanul és hatásosan sikított egy nagyot, hogy anya és apa egyszerre lefagyott 2 másodpercre. Összenéztünk, aztán anya mégis felhúzta az új sapekot Rebeka fejére. Anya és lánya jól vannak. Apa azóta is azon agyal, hogy mi lesz pár év múlva, amikor majd komolyan nem akar valamit a lánya?

Íme a fejfedő és az elkövető 5 perccel az eset után.

Doktorira készülve

Rebeka legújabb mutatványa, hogy ha épp nem zavarjuk mesével, énekkel és nem veszi észre, hogy figyeljük, akkor teljes doktori disszertációt ad le babanyelven a jobb és a bal kéz közti különbségekről és a plüss állatok ujjal való érintésének fontosságáról. Órákig tudnám nézni, de sajnos még nem sikerült rögzítenem az örökkévalóságnak.

Megint készült vagy 500 kép a kisasszonykáról, amelyeken pont ugyanolyan édes és ennivaló, mint az előzőkön. Unalmas lenne, ha mind kiraknám, ezért közjegyző előtti sorsolás segítségével választottuk ki az alábbi életképet. Anya mesél, Rebus Babus pedig érdeklődve hallgatja és rendszeres időközönként válaszol, kritizál, jutalmaz.

Hiányzol...

– Hiányzol!…

…

– Hallod?!

…

– Hiányzol!!!

Csak a fejemben ordítok, nem akarok senkit megijeszteni.

Esti idill. A családom látom, a két szerelmem: Orsi és a kislányunk Rebeka. Mosolygás, gőgicsélés. Öröm nézni. Mellettük ülök a kanapén és mosolygok én is. Rebeka most anyukája vállán keresztül az üres székre néz, ahol én szoktam ülni, ha dolgozom. Nevet. Lát valakit, aki bohóckodik neki. Nem kell hátranéznem, hogy tudjam, ki az.

Hiányzol. Annyira eldicsekednék minden napommal. Ma újra azt érzem, mint amikor elmentél. Hívnálak minden nap. Elmesélni, hogy milyen az unokád, ez az édes kicsilány. 

Annyira beszélgetnék veled csendes estéken arról, amit annak idején elmulasztottunk. Annak idején nem beszélgettünk róla, hogy én milyen voltam ilyen kicsinek. Vagy arról, hogy mit éreztél, mit éreztetek amíg felnőttem a szemetek előtt? Vajon ti is ennyire vártatok engem és ennyire örültetek? Én is harc és öröm voltam minden nap. Buktam sokat? Sírtam sokat? És ennek ellenére másnap ti is mindig csak a jóra emlékeztetek igazán? Mennyire hasonlít rám a kislányom?

Én is mindig erőt adtam minden mosolyommal? Apa is várt minden minden estét és örömmel ébredt minden reggel, hogy lásson titeket? Ő is szerette az illatomat, még akkor is ha épp kakiltam? Sokszor tisztába tett, fürdetett?

Mit énekeltetek nekem, mit meséltetek? Apa is elsorolta esténként a napját, amit én áhítattal, tágra nyílt szemmel és szájjal hallgattam? Volt kedvenc mesém vagy egy dal, amit ha felismertem örömmel teli mosollyal jutalmaztam? Nekem is a Vuk volt a favorit, mint Rebekának? 

Emlékszem egy dalra, amit apa énekelt minden reggel, amikor kakaóval vagy macis kávéval ébresztett: "Jó reggelt itt a tej, öltözködni kell…". Sokáig nem tudtam a teljes szövegét és azt se, hogy apa honnan ismerte. Ma már tudom. Orsi találta meg nekem, pedig én is sokszor keresgéltem a neten. Leírom és megtanulom. Rebuska is erre fog ébredni.

Irigylek mindenkit, akinek megadatott, hogy elbeszélgessen ezekről a dolgokról a szüleivel. Nem is sejtik milyen szerencsések. Nagyon nagy dolog, ha generációk adnak egymásnak erőt és életet. A szüleink (akik már nagyszülők) tapasztalatát, történeteit nem pótolhatja semmi. Szerencsére Orsi Mamuskája itt van nekünk.

Te is itt vagy. Minden amit tanítottál, amit meséltél tovább él bennem. Itt vagy nekünk. Rebeka tudni fogja ki vagy. Mesélek neki rólad. 

Olyan nincs, hogy ne ismerje meg a tündérnagymamáját…